2015. november 21., szombat

21. Fejezet

  A vizes talaj nehezítette a mozgásomat. Gyenge kezeimmel a szennyes tartó felé nyomtam magam, majd belekapaszkodva a tárgyba, lassan felálltam.
- Tree, hol vagy? Fürdesz vagy mi van? - hallottam Victor szavait, mikre próbáltam visszaválaszolni.
- Mindjárt megyek. - fújtam ki a levegőt, s felkapva magamra a pizsamát, kisétáltam a nappaliba. Bátyám szokásához híven kiterült a kanapén, kezeit a tarkója mögé téve.
- Jaj, csak nem megzavartalak? - nézett nedves hajamra, amit nem sikerült megtörölnöm rendesen, így csöpögött belőle folyamatosan a víz. 
- Nem. Miért jöttél ilyen későn? - Furcsa mosoly csücsült a srác arcán, kikövetkeztethetetlen pillantásokkal állt fel a helyéről, majd felém közeledett. Megállt előttem fél méterre, közben bevágta a kisfiús testtartását, ami nála a cukiság felsőfoka. Megakar győzni. Mégis mit tervez a fejében?
- Tudod, hogy nagyon szeretlek, ugye? - felvont szemöldökkel biccentettem. - Akkor nem fogsz megharagudni a tetteimért, igaz? - megrökönyödve hátráltam meg, mire átölelhetett volna.
- Mire akarsz kilyukadni? - Victor lesütött szemekkel bámulta a parkettát, közben karját simogatta. 
- Találtam munkát. - Ez jó hír, miért remeg a hangja? Ha csak..
- Mond ki. - sürgettem. - Mond csak ki. Elköltözöl, ugye? - szorítottam össze állkapcsomat. 
- ... Igen. - Annyira,.. de annyira éreztem. Ha ilyenben pénzt lehetne nyerni, rég gazdag lennék. Mindenki lelép mellőlem, akit szeretek, helyettük jönnek az idegesítő alakok. Számtalanszor mondtam már, az élet kegyetlen, velem leginkább. Csak.. olyan nehéz nem összeroppanni teljesen. Újra megingott bennem az akarat. Akarat a túléléshez. Inkább térjünk vissza a szituációba.
- Annyira sajnálom, Treena. Én..
- Hol van az a munka? - szakítottam félbe.
- Hát.. ott, ahol Anyáéknak is.. a cégüknél fogok dolgozni. - Itt elszakadt a cérna. Szóval nem autószerelő lesz, hanem egy irodában punnyadó üzletember?! Feladja a szenvedélyét ilyen könnyen?
- Most erre mit mondjak? A Freese család már csak cégeknél dolgozhat. Mert nagypapi, nagymami, sőt még az ük-üknagypapi is céget alapított. Véletlenül se törjük meg a hagyományokat. - fontam össze karjaimat a mellkasom előtt.
- Jól tudod, mennyire kell a pénz. Nem tudom fizetni az albérletemet. Ráadásul Thelma fogta magát és visszaköltözött a szüleihez. A közelben meg nincs szabad állás, ahol jól meg is fizetnének. - ráncolta a homlokát, majd nekidőlt a falnak. - De Te ezt még nem értheted. 
- Miért is nem? - kérdeztem felháborodva. - Tavaly óta én fizetem az albérletet, nem egy helyen jártam már munka után, sehol nem voltam egy hétnél többet, ráadásul igen nagy költség Jumpy eltartása is, de ha megtanulnál spórolni és nem alkoholra költenéd, hogy bulizhass, talán nem kellene elköltöznöd. Mert míg Te naponta házibulikban töltöd az éjjelt, dolgozhatnál is. A pénzed nem fogyna, hanem nőne. Thelma meg nem az én problémám. 
- Mi van? Te dolgozol?! Anya azt mondta, hogy minden hónapban küldenek pénzt. - Fejemet csóváltam a kijelentésére.
- Múlt évben megmondták Skypen keresztül, nem hajlandóak eltartani, tanuljak meg önállósodni. Jól átvertek, ha ezt mondták neked. Biztos nem akartak aggodalmat kelteni. Nem hisznek bennem, rájöhettél volna. Teljesen máshogy gondolkozom, így már problémákba ütközik minden kiejtett szavam az övékkel szemben. 
- Ne mondj ilyeneket. A düh vezérel, azért mondod ezt. - csapott hirtelen a térdeire.
- Nem, Victor. Ez szánalom a legfelső fokon. Hogy sikerült elérniük? Utálod a papírmunkát! - ugrottam ki hirtelen a bőrömből. Kiráz a hideg, ha csak házi feladatokat adnak az iskolában, amik halomban landolnak az íróasztalomon várva, talán megcsinálom őket. Nekem ugyanígy játszódik le egy munka az irodában. Nem kellemes. 
- Felhívtam őket. Megmondtam nekik az igazat. Az autószerelő munkámnak vége. Sajnos nagyon megélni nem tudok belőle, be kellett látnom, és Apának igaza volt. Már az elejétől fogva. Megmondta, ebből még gondok lesznek. Így is lett. Hálás vagyok azért, hogy náluk dolgozhatok. Csak egy gond van.
- Na micsoda?
- Vissza kell mennem tanulni. A szakma miatt. - Szörnyű egy olyan embernek, aki sose szeretett tanulni, és már alig várta a suli befejezését. Ha ennyire ragaszkodik hozzá, menjen. Én akkor sem támogatom ebben. A szüleim nem fogják irányítani az én életemet is. 
- Te választottad ezt az utat. Én azt mondom gondold át, de most jobb, ha mész. - túrtam bele félszáraz, kócos hajamba. 
- Szeretnék először elbúcsúzni, Tree. Holnap reggel indulok. - Ajkaim lefele görbültek, sajnos képtelen voltam visszafogni magam. Mostanában rengetegszer sírom el magam mások előtt, pedig nem szükséges dolog. Kordában kell tartanom az érzéseim kimutatását. Könnyeimtől alig láttam valamit.
- Ne, kérlek ne. Treena. - hallottam Victor szavait, s a kanapé nyikorgását. Feltételezhetően felállt. Nem tudtam biztosra, mert csukott szemekkel törölgettem arcomról a könnycseppeket. 
- Hülye. Azt hiszed, örülök a költözésednek? Nem szeretném, hogy elköltözz, Victor! - kiabáltam hangosan, nem érdekelt ki hallja, ki nem. Nekirohantam a bátyámnak és szorosan átöleltem. Még egyszer nem fog elhagyni. Útját fogom állni, bármit megteszek a maradása érdekében.


    Arra a megegyezésre jutottunk, hogy marad még egy ideig. Hozzám költözhet, hálájaként elvisz és haza is hoz suliból. A minimum amit tehetek érte. Felesben fizetni sokkal olcsóbb, legalább több pénzünk marad. Reménykedem a fodrászatban is, ahova délután megyek ma. Igen, nem rég ébredtem fel, körülbelül reggel hat óra lehet és hétfő. Hétfő. Újabb hét kezdődött el, talán jobb, mint az előző. Szóval ott tartottam.. munka! Órák után hazajövök egy gyors átöltözésre, aztán elsétálok az üzlethez. Victor Jumpyra vigyáz, meg megy munkát keresni. 
  Kimásztam kényelmes ágyamból, megcélozva az ablakomat, amit kitártam, hogy kitudjak szellőztetni. Mániám reggelente kinyitni. Legalább felfrissülök a kómás állapotomból. Plusz, nem érkezik a kényszer a visszaalvásra. Lépjünk be újra a valóságba, a szekrényemből kihalásztam egy fekete legginget, hozzátartozó fekete-fehér pöttyös derekas szoknyával. Ezekhez okosan kiválasztottam egy fehér blúzt, majd felvéve a dolgokat, kisétáltam a nappaliba lecsekkolni a bátyámat. Jumpyval játszott nagy vígan. 
- Jó reggelt. Kérsz kávét? - sétáltam a kanapé elé, ahol feküdt a kutyával.
- Szia Tree. - mosolygott szokásához híven. - Igen, elfogadok egyet. De majd én csinálok, jó? Te menj csak és készülj. - ült fel nagy nehezen. Úgy tűnik még teljesen nem ébredt fel.
- Csinálok, én ráérek. Ha szépen kérlek, leviszed Jumpyt sétálni egyet? 
- Persze, máris! - pattant fel hirtelen, majd homlokon puszilt és a bőröndjéhez sietett. A konyhába vonultam, ahol a telefonom is volt. Levettem a készüléket a töltőről, majd elkezdtem írni egy SMS-t Zednek. Leírtam neki a tegnap történteket, a véleményére voltam kíváncsi. Mire lefőtt a kávé válaszolt is.

Szia Treena! :D 
Mi? Komolyan? Azt a! Erről nem is tudtam! Mindenesetre látom a változást rajtad Treena drágám. Végre nem hagytad, hogy a sors irányítson. Most Te irányítod az életed. Büszke vagyok rád! :3 Mindenről számolj ám be! Na légy jó. XX 

Készítettem két csésze kávét, majd a konyhapultnak támaszkodva kezdtem el inni az enyémet. Victor már kint volt Jumpyval, feleslegesen nem kiabálok a senkinek. Kicsit nézne a partiállat szomszédom őrültnek. Érdekes, ma éjjel nem üvöltött a zene nála, ráadásul beszélgetés zajai se szűrődtek ki. Szerintem nincs is otthon. Remélem elment egy hosszú nyaralásra és akkor nyugodtan fogok éjjel aludni, mint ma. Tényleg.. sokkal tisztábban tudok gondolkodni, nem is fáj a fejem. Ezt a jó hírt! Jól kezdődik a hétfőm. 
  Nyílott a bejárati ajtó, Jumpy sietve futott be hozzám, vidáman lefetyelt a vizes táljából. Beszélgetésre figyeltem fel a jószág simogatása közben. Halkan lopakodtam az ajtó mögé, majd kikukucskáltam úgy, hogy ne vegyenek észre. Victor háttal állt nekem, eltakarta a testével az illetőt. Kit hozott magával? Negyed órára megy le és lespannol idegenekkel. 
- Tree! Hoztam neked egy vendéget. - szólt a bátyám, mire kapkodni kezdtem, de késő volt és szembeütköztem Viccel. - Leskelődtél, Hugi? - paskolta meg a fejemet, majd átkarolt a vállamnál fogva, s kivezetett a hallba. Kentin állt vigyorogva a falnak támaszkodva. 
- Reggelt, Treena. - köszöntött lágy hangon. Szaporán verdeső szívemet hallgattam, alig tudtam kinyögni pár szót.
- Sz-szia. - motyogtam lesütött tekintettel. Éreztem a forróságot az arcomon, nagyon ciki volt ez a megjelenésem. Miért? Mióta jövök zavarba Kentin jelenlététől? Xavier óta nem éreztem ilyeneket...
Az említett személy kuncogva kiegyenesedett, majd kezeit kivette a zsebéből.
- Csak gondoltam mehetnénk együtt suliba. Victor mondta, hogy visz téged, de ha beleegyezel, akkor elenged velem. - nevetett fel halkan. Lassan felemeltem a fejem, majd a mellettem állóra tekintettem. 
- Feleslegesen nem furikázom. Vigyáznom kell a benzinfogyással. - mondta, miközben elengedett. - Na? Mész Kennel?
- Kentin. - javította ki Victort a barna.
- Tényleg. Bocs. - emelte fel kezeit a bátyám. Mindketten rám néztek, várták a válaszom. Csak néztem előre és próbáltam választ adni. Menni szeretnék Kentinnel, de most ezt ilyen hirtelen izgatottsággal megemlíteni.. nem is tudom. Gyorsan ki kell találnom mi legyen, azért türelmetlenné nem szeretném tenni a társaságot.
- Hát.. jó. - suttogtam, kezeim a szoknyát gyűrögették idegességemben.
- Remek! Szedd rendbe magad végre, addig kávézok egyet a haveroddal. - csillantak fel Victor szemei, majd vállon ragadta osztálytársamat és bekísérte a konyhába. Jumpy hűen követte őket. Fiúk...
  Nem került sok időbe, csak húsz percbe, mire összekapartam magam lelkileg. A haj és az arcom rendberakása csak öt percbe került. Mintha randira mennék, olyan ideges vagyok. Életemben nem randiztam, mégis az érzés olyasminek hatott. Ezt a hülyeséget is csak filmekből vehettem...
Mély levegőt vettem, majd kisétáltam a fürdőszobából, s bepillantottam a konyhába. Jóízűen beszélgetett mindkét személy, észre sem vették, hogy ott vagyok. Végül Kentinnek sikerült az ajtó fele fordítani a fejét.
- Hűha! Milyen csinos vagy Treena! - mosolyodott el, aztán hirtelen Vic jól összeborzolta a haját, enyhén kimutató féltékeny arccal.
- Csigavér, Barátocskám. Jó arc vagy, de figyellek ám! Csak okosan a húgommal. - Kentin biccentett, s elindulhattunk végre.
  Az utunk nem telt valami izgalmasan. Meg sem mertem szólalni, ha beszéltünk is, akkor csak jóformán Kentin regélt valamiről, sajnos koncentrálni viszont képtelenség volt, annyira zavarban voltam. Mi a fene van veled, Treena? Nem szoktál ilyen lenni! Szedd már össze magad!
A suliba beérve máris "életem fénypontja" közeledett felénk. Thelma.
- Sziasztok. - Álszent vigyorától egyenesen hánynom kellett. - Cuki a szoknyád Treena. - nézett rajtam végig, majd átvándorolt tekintete Kentinre. - Osztálytársak vagyunk, ugye?
- Jó észrevétel. Egy hét után. - mosolyodott el a srác. 
- Sajnos egy hét nem elég nekem memorizálni az osztálytársakat, de mivel elég szimpatikus vagy nekem, biztos nem felejtelek el. - kacsintott egyet. Ekkor megragadtam a mellettem álló karját.
- Most mennünk kell... Szia. - s elsiettem a sráccal. Te szent csalamádé! Mit művelek?! Ez nem oké.. egyáltalán nem az.
  Az osztályterem üres volt, száz százalékig száraz levegő, előnyös helyen is van.. a sarokban. 
- Csak nem féltékeny vagy az új lányra? - Nem tudja a nevét? Hú, megnyugodtam... gondoltam, közben letelepedtem a helyemre. Kentin ugyanezt tette, csak nem a helyére ült, hanem mellém telepedett. 
- Na mi az? Nem mondasz semmit? - vigyorgott, s figyelte a mozdulataimat.
- Kellene? - nem néztem rá, csak pakoltam és pakoltam, de a keze ránehezült az enyémre.
- Figyelj, én nem vagyok Castiel. Ne vedd nyomulásnak a viselkedésem. Csak.. - sóhajtott. - ..fogalmam sincs, hogy tudnék a közeledbe férkőzni. Aranyos lány vagy, szeretnélek megismerni. - nagyot nyeltem. Ezeket nekem szánta? Tényleg? Ez a nap egyre fantasztikusabb lesz! 
- De... Ha ez téged zavar, szólj és akkor békén hagylak. Nem erőltetek rád semmit. - keze folyamatosan az enyémen pihent, nem bírtam nem nézni azt. Kentin is észre vette.
- Zavar? - Elkezdett hangosan dübörögni a szívem. Ez.. tényleg nincs rendben. Talán.. talán.. nem. Tuti nem. Xavier az egyetlen, aki iránt valaha is éreztem azt a dolgot... Bár, amikor ez a srác nekem ütközött a biciklijével az első nap és leszedett a sövényről, megváltozott a véleményem róla. Nagyon rendes volt tőle, hogy kisegített a bajból, míg mások csak nevettek és fotóztak. A furcsa viselkedései ellenére, kedvelem őt. Ez lehet talán... olyan szerelemféle? Visszatérve a jelenbe, olyan csendben maradtam, hogy a légzésemet sem lehetett hallani. A srác leemelte óvatosan a kezét, majd a padra támaszkodott vele.
- Mond csak, mennyire értesz a geometriához? - nézett rám reményekkel teli arccal.
- N-nagyjából mennek a szerkesztések.. 
- Szuper! Még van időnk óra előtt. Segítenél? - vette elő a füzetét, a tolltartóját és a vonalzóit.
- Megpróbálok. - egyeztem bele félénken.
  Egész jól belemerültem a magyarázásba, mert ahogy telt az idő, jöttek a többiek és páran csatlakoztak Kentinhez, mint megfigyelők, akik szeretnének átmenni az érettségi vizsgán. Név szerint, Rosa, Alexy, Lysander és Iris. 
- Egész jó. Matektanárnak készülsz, Treena? - lépett oda hozzánk Castiel. 
- Nem valószínű. - vontam vállat, majd visszaadtam Kentinnek a füzetét.
- Szállj le róla, Castiel. Miért kell mindig a másikat piszkálni?! - förmedt rá a mellettem ülő.
- Minek kötekedsz? Semmi rossz szándék nem volt ebben. Jól magyaráz, mehetne tanárnak is. - majd elővett egy szál cigit a dzsekije zsebéből, s rágyújtott Kentin előtt. A füst pedig az arcába fújódott.
- Engem nem zavar a dohányzásod, de a többieket károsítod vele. Viola asztmás, és akkor ott füstölsz mellette. Gratulálok! - ekkor belépett a tanár. Szörnyű ricsaj keletkezett, mert Mrs. Chesstow irtózik a füst szagától, ráadásul folyton Castiellel vitatkozik, most meg morcos is, így a három együtt kombinálva nagyon rossz véget vethet valamelyikünkre, akit épp kiszemel a vöröskén kívül. Lynn kényelmesen lépett be az ajtón, tehát az osztály megnyugodhatott. A tanár megtalálta áldozatát. 
  Az óra után, én és Lynn maradtunk hátra. A lány nem bírta ki, odajött hozzám.
- Tehát nem segítesz? 
- Mégis miben? - tettettem az értetlen. Mi másról is beszélhetett volna, ha nem a bosszúhadjáratáról.
- Ha segítesz.. összehozlak Kentinnel. Láttam, hogy nézel rá. Én segítek neked, ha te is nekem. - gonosz vigyorától kirázott a hideg.
- Nem.. nem fogok segíteni. Semmi közöd ahhoz, mi volt köztem és Thelma között. Old meg a problémáidat felnőtt módra és ne viselkedj már ilyen idiótán, hogy bosszút tervelsz valaki ellen. Térj végre észhez! - fakadtam ki, mire a lány hirtelen lesöpörte a cuccaimat a földről. Egy erős lökéssel, én is a parkettán landoltam a székemmel együtt.
- Nagy a szád, Treena. Túl nagy. Mit tudsz Te a dolgokról?! Semmit jó formán. Bezárkózol a kis világodba, azt hiszed minden rossz, és soha nem lehetsz boldog. Ilyen életet kell élni?! Inkább neked jöjjön meg az eszed! A nyomorult kis életed olyan, mint egy bolháé. Semmilyen. Bocs, a bolhák legalább vidámak egy ideig, amíg egy állat testén élnek. De Te.. szörnyű vagy! Felajánlom a lehetőséget egy kis változásra, erre meg engem idiótázol le! Normális vagy?! - leguggolt elém, majd egy hatalmas pofont kaptam tőle. 
- Azt hiszed, majd valaki jön és segít?? Vagy Istenhívő vagy? Várod a megváltást? Azt meg is kéne élned, Szépségem. - újabb pofon. Nem bírom.. megőrült. Valaki segítsen a rohadt életbe!

8 megjegyzés:

  1. Ez. Fantasztikus. Rész. Lett! Nagyon vártam már, és most is nagyon várom a folytatást!
    Ui: Elmegyek Lynn-hez, és megölöm... és Castielt, Thelmat... minden rosszakarót...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen ^^ Örülök, hogy tetszett :3
      Hát igen, néha megfordul a fejemben, hogy elraboltatom titkos kommandósokkal Lynn-t és Thelma-t, de inkább nem x3

      Törlés
  2. Juj, már alig vártam ezt a részt! Végre egy kis ,,szerelemféle" :D Nem tudom eldönteni, Lynnt vagy Thelmát utálom jobban...Nagyon jó volt, folytatást követelek!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen, örülök, hogy tetszett! :3
      Én se tudom eldönteni helyetted. ^^ Majd kialakul, kit nem viselsz el jobban . :)

      Törlés
  3. Ez. A. Legjobb. Rész. Mind. Közül. Imadtam!:D naggyon hamar folytasd!:3

    VálaszTörlés
  4. Köszi szépen! ^^ Örülök, hogy tetszett. :3
    Igyekszem hozni a következő részt!:)

    VálaszTörlés
  5. Én nem tudom ... Nekem Thelma valahogy szimpatikusabb, mint a kis Lynn. Mát az egy jó pont, hogy főhősnőnk testvérével jött össze. Jó ízlésre vall. Meg aztán ott volt az az incidens is, amikor megvédte Lynn-től. Viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő részben :)) Amint ráérsz, folytasd kérlek *w*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó meglátások. ^^
      Amint tudom, megírom a következő részt, köszönöm! :3

      Törlés