Szereplők

Treena Freese

  Sosem éreztem igazán sajátomnak az életem. Mikor napvilágot láttam, reményekkel teli jövőt láttak bennem. Tehetséget, rengeteg tudást, boldogságot és rengeteg szeretetet. Óvoda óta folyamatosan csak ürességet éreztem magamban, valami hiányzott az életemből.. 

 A barátok.

  Nem egyszer próbálkoztam beilleszkedni, társakat keresni, akik úgy szeretnek, ahogy vagyok, sajnos ez nem az én szerencsém. Az általános iskola talán egy fokkal kíméletesebb volt, nem volt muszáj állandóan valakivel párban lenni, csak ülhettem csendesen az iskola padban, lapozgathattam a tankönyvet a nagy nyüzsgés közben. Év közben jöttek-mentek az osztálytársak, egy lány volt akivel az érkezése óta beszélő viszonyban voltam. Egy gond volt: Kihasznált. 

A mi "barátságunk" nem ért semmit. Abban az években, amíg nem jöttem erre rá, mindennapjaimban volt egy halovány fénysugár, ami életben tartott. A középiskola újabb reményt adott, hogy talán itt változhat valami, de semmi. Csalódtam magamban, elvesztettem a fényt, keringek a világűrben, hogy újra magamra találjak...

Thelma Appley

  Mindig is vágytam a kalandokra. Sosem éreztem hiányt semmiben, hisz a szüleim mindent megadtak nekem amit csak tudtak. Jó neveltetésben részesültem, szigorú szabályok vettek körbe, de ezeket az általánosban felrúgtam őket sorjában. Elegem lett a folytonos parancsolgatásból, apám rengeteget veszekedett anyámmal, míg végül el nem váltak. Akkor egészen magam alatt voltam, mérgemet másokon töltöttem ki, mikor megismertem Treenat, a düh nem enyhült, mivel rengeteg fájdalmat éreztem akkor, rajta töltöttem ki azzal, hogy kihasználom őt az évek alatt. Megbarátkoztam vele és gyerekes módon elkezdtem vele úgy bánni, mintha a szolgám lenne. Nem tűnt fel neki, csak nyolcadik év végére. Addig találtam magamnak hozzám hasonló barátokat, akikkel szívesen buliztam, iszogattam és dohányoztam. Romániába költöztem anyával, ahol megismert egy fickót, akivel mai napig boldogan megvan. Én ott tanultam a helyi főiskolán, de amikor bejelentették, hogy visszaköltözünk Canterburybe, újra haragos és makacs kezdtem lenni. Lynnt pedig egy Spanyolországban töltött nyaralás után ismertem meg, de amint megláttam az akkori pasimmal enyelegni a tengerparton, azonnal befejeztem a vele való barátkozást. Senkivel nem vagyok hajlandó jó haverságot kötni, csak szövetségeseket. A bosszúm pedig ki fog bontakozni, hála a remek tervemnek...

Victor Freese

  Treena bátyjaként, az életem nem volt nagyon könnyű. Rengeteg barátra tehettem szert, köztük Castielre is, akivel mai napig legjobb haverok vagyunk. A húgom születése előtt magányosan töltöttem az óvodában a napjaimat, mindig mondtam a szüleimnek, mikor születik meg a kisöcsém. Állandóan a "Nemsokára." mondat hagyta el a szájukat, minden kérdésem után, így egyre jobban vártam a baba érkezését. Amikor megtudtam, hogy húgom született, kezdetben csalódott voltam, de ahogy megismerkedtem az új jövevénnyel, egyre jobban megszerettem. Mindig is vonzott az autóversenyzés, imádtam biciklizni és versenyt csinálni az úttesten elhaladó kocsikkal, míg én sebesen a járdán tekertem. Az életem új szakaszt jelölt meg, amitől kezdve az autóversenyzés lett a mindenem tizenhat éves koromtól. Tizennyolc voltam, mikor az első súlyosabb balesetem bekövetkezett. Abba kellett hagynom a versenyzést, autószerelőként dolgozom most már újra Canterburyben. A rengeteg hibám ellenére, amit okoztam még mindig próbálok Treena bizalmába férkőzni, hogy jó testvére lehessek.

Castiel Black

  Aki ismer, elég jól tudja milyen vagyok. Elsőre egy önfejű, bunkó és "nekemmindegy" típusú embernek állítanak be, de én ezt elfogadom, hisz ilyen a természetem. A közeli barátaim természetesen tudják, hogy ennek a sötét oldalnak a másik felén van egy jobbik énem, ami kezd elhalványulni. Ezt az énemet nem más, mint Victor tartja életben. Amikor megtudtam, hogy visszatér hozzánk, nagyon belelkesedtem. Természetesen az égvilágért sem mutattam volna ezt ki, még a végén pletykák terjengtek volna rólam. Treenat eddig, mint osztálytársamat nem is ismertem, na meg nem is érdekelt. A nevét se tudtam, mikor Victor megemlítette, hogy Ő bizony a húga, felismertem bennük a hasonlóságot. Az, az őszinte tekintet... Ami ebből a két személyből fakad, az leírhatatlan. Visszatérve rám, imádok motorozni, általában ezzel is közlekedek a suliba, már ha van kedvem bemenni (A flörtölésnél is nagy előny a drága motorom).

Lynn Turn

  Mikor beléptem a Sweet Amoris Gimnázium kapuján, nem gondoltam volna, hogy az új életem ennyire fenekestül felfordul. Kezdetben Kentin folytonos követései miatt állandóan leégettem magam, de amikor elment a katonai suliba, hirtelen elkezdtek velem barátkozni és Amberrel is bátrabban szembe szálltam. Treena jövetele, úgy fel sem tűnt, nem is nagyon vettem észre a jelenlétét. De tizedikben az iskolai futó versenyen részt vett, de nem nagy lelkesedéssel, én is ott voltam. Egy csapatban voltunk és akkor láttam először igazán. Jelen volt, de állandóan máshol járt az elméjében és ez annyira idegesített állandóan. A kérdések sorozatai mindig is képben voltak, bármikor is megláttam őt. Nem tudnám elviselni ezt a magányt, amiben ő részesül. Thelma érkezése pedig most remekül jött, hogy bosszút állhassak azon az idiótán. Nem tudtam, hogy Treena és ő jóban voltak, azonban ez most nagyon is jól jött... A bosszú hadjáratom kezdődik..

Kentin Rosemoon

  Mindig is a sportok és a harcművészetek embere voltam. Talán akkor nem látszott, mielőtt apám elküldött volna a katonai suliba. Őszintén szólva, szerintem jól tette, hogy odavitt. Letettem Lynnről, akibe szerelmes voltam nagyon sokáig, és csak az edzésekre koncentrálhattam. Miután visszamentem, senki nem ismert fel, megtudtam védeni magam, már nem félek senkitől. Treenat csak a visszatérésem után ismertem meg, mondjuk nem tudtam róla semmit, viszont az osztálytársam, úgy gondoltam ennyi elég is. Végül itt tizenkettedikben megváltozott a nézőpontom róla. A biciklis incidensnek köszönhetően érdeklődni kezdtem a lány iránt, de nem engedhetem túl közel magamhoz. Olyanba keveredne bele, amibe nem szeretném. Túl zűrös a környezetem. Talán ezért sincs annyi barátom, Arminon és Alexyn kívül. 

Zed Baxter

  Ha jellemezni kéne engem, azt mondanám, nagyon optimista ember vagyok. Minden rosszban látok valami jót, mert a jóban is lehet felfedezni rosszat egyaránt. Szeretem az embereket felvidítani, főképp Treenat. Én sem voltam mindig egy vidám személyiség, eléggé szánalmas gyerekkorom volt, ha az unokatestvérem nincs ott mellettem, talán nem tartanék itt. Lehet a diliházban kötöttem volna ki, egy üres szobában, összekuporodva a sarokban. Amikor elköltöztünk Canterburryből, életem legfájdalmasabb napjait éltem át. Treena biztató, s egyben szomorú szavai mindig ott lebegnek a fejem fölött, így maradok folyton határozott, és nem adok fel semmit. Minden vágyam, hogy egyszer alapítsak egy olyan családot, ahol mindent megadhassak a feleségemnek, és a gyermekeimnek. Nem hagynám, hogy keserves életük legyen, mint amilyen nekem volt.